A Roma Holokauszt áldozataira emlékeztünk Albertirsán

Albertirsa városa és annak lakossága is fontosnak érezte, hogy méltó módon emlékezzen meg a Holokauszt 70 évfordulója alkalmából. A szervezők cigány szentmisére hívták és várták az érdeklődőket, akik szép számmal képviseltették magukat.

2014. augusztus 2-án 14.00 órakor az Albertirsai Urunk Színeváltozása római katolikus plébániatemplom cigány zászlóktól volt színes, cigány emberek énekétől és beszédétől volt hangos. A megemlékezésen Albertirsa Város vezetői, képviselői, polgármestere és alpolgármestere is megjelent. Az esemény jelentőségét érzékeltette az is, hogy a MÁRIA RÁDIÓ élő adásban való közvetítette az egész szertartást.

A Szendrőládról érkező cigány énekkar a himnusz és pasztorációs dalok eléneklésével járult hozzá a méltóságteljes megemlékezéshez. KISZELY MIHÁLY helyi plébános —mint a megemlékezés egyik házigazdája— köszöntötte a kedves megjelenteket, a város vezetőit és képviselőit, az EMMI megbízásából jelen lévő SÖRÖS IVÁN osztályvezetőt, KOLOMPÁR GÁBORT Soltvadkert CKÖ elnökét, az előadókat és a Mária Rádió hallgatóit.

Kiszely plébános úr kiemelten fontosnak tartotta a megemlékezést, ezért készséggel biztosította helyszínül az Urunk Színeváltozása templomot. Az atya nagy hangsúllyal hívta fel a figyelmet arra, hogy „Emlékezni kell, hogy többé ilyen szörnyűség ne fordulhasson elő senkivel sem”.

A SZENDRŐLÁDI ÉNEKCSOPORT szereplése mély lelki és művészeti élménnyel szolgált a jelenlévők számára,  nem csupán a cigányos dallamokkal, hanem az erőteljesen sugárzó rendíthetetlen hitükkel és életérzésükkel is, melyet zenéjükön keresztül közvetítettek.
Ezt a mély áhitatot erősítette tovább a BALÁZS JÓZSEF cigány származású római katolikus atya által koncelebrált szertartás, mely egyszerre volt formabontó és értékteremtő is egyben. A jelenlévők olyan szentmisén vehettek részt, mely ragaszkodott ugyan a több évezredes egyházi hagyományokhoz, az inkulturáció jegyében magába ötvözte azonban a cigány kultúra sajátos jegyeit is.

A borsodbótai plébános homíliájában kiemelte a megbocsátás keresztényi erejét, melynek segítségével akkor is képesek vagyunk egymásnak megbocsátani, ha minden észérv ellene szól. A megbocsátani tudó cigányember pedig erőslelkű, még arra is képes, hogy a világot kifordítsa a négy sarkából. Sorsunk alakítása a kezünkben van, csak akarnunk kell! - hangzott el Balázs József atya buzdítása.

A szertartást követő felszólalások sorában elsőként ROSTÁS-FARKAS GYÖRGY, József Attila-díjas írót hallhattuk, aki emlékeztetett arra, hogy ez a nap az emberiség történelmének egyik legtragikusabb napja és az egész emberiség gyásznapja is egyben. Ugyanis mindazokkal, akik a fajüldözés borzalmai következtében vesztették életüket, elvesztésükkel egész emberiség lett szegényebb. A Biblia eredeti nyelvében az „ismerni" és „szeretni" fogalmakat még egyazon szó fejezi ki, és ezek fogalmak a közös megemlékezésben is összekapcsolódnak. A Holokauszt borzalmai olyan erővel tanúskodnak a szeretet teljes hiányáról, mint talán semmi más ebben a korban. Elrettentő példaként szolgálnak a jövő nemzedékének abban, hogy ilyen tragédia soha többé elő ne fordulhasson.

FAZEKAS LÁSZLÓ Albertirsa Város Polgármestere örömmel fogadta az értékteremtő kezdeményezést, ezért köszönetet mondott a szervezésért Kamarás Istvánnak. Emlékbeszédében kihangsúlyozta a politikai, gazdasági elit nagyobb felelősségét, ugyanis szerinte ennek a rétegnek a feladata pártfogolni azokat az embereket, akik saját maguk védelmére kevésbé képesek.
Polgármester úr azt is elmondta, hogy Albertirsán az cigánysággal és a más nemzetiségekkel való együttélés vállalható, azonban egymás további megismerése rendkívül fontos és szükségszerű. A város vezetője egyúttal biztosította a jelenlévőket arról is, hogy a maga részéről mindent megtesz ennek érdekében.

KAMARÁS ISTVÁN, történész, politológus - helybeli lakos - beszédében kiemelte, hogy a Holokauszt nem 1944-ben kezdődött, sokkal előbb, a kimondott szavaknak köszönhetően. A korabeli Magyarország nagyjai (köztük sajnos magukat keresztény embereknek valló hatalmasságok is) hozzájárultak a Holokausztot megalapozó közhangulat kialakulásához kijelentéseikkel, faji előítélettől átitatott szavaikkal.

Hasonló szavak következményeként 65 évvel az auschwitz-birkenaui cigánytábor felszámolása, utolsó 3000 lakójának kivégzése után, Magyarországon, az ordas eszmék újra halálos áldozatot szedtek: 2009. augusztus 2-án kislétai otthonában, álmában agyonlőtték a 45 éves Balogh Máriát, és súlyosan megsebesítették az akkor 13 éves kislányát.

Kamarás István elmondta, hogy kutatásai során rengeteg írást, dokumentumot talált arra vonatkozóan, hogy a jóakaratú, igaz emberek miként mentették zsidó sorstársainkat, azonban a történész, politológus bármilyen mélyre is ásott a források tömegeiben, nem talált említést arról, hogy a cigányokat menekítették volna.
„Lehet nem is mentett bennünket, cigányokat senki, s ezért nincs erről semmilyen adat?” —tette fel a kérdést Kamarás. A cigány származású fiatalember kitért arra is, hogy egyre több mértékadó politikus jelenti ki: nem hisznek a cigányokkal való együttélésben.

Ezért Kamarás István elérendő célként határozta meg az Európában - tudományosan is bebizonyítottan legsikeresebb integrációs modell-, az autonómia igényét.
„Nekünk, cigányoknak is ebben kell gondolkodnunk, ha menteni szeretnénk gyermekeinket, családjainkat és népünket, illetve, ha harmonikusan szeretnénk együtt élni a többségi társadalom tagjaival.”

A történész, politológus szerint a cigányság jogos autonómia igényét elismerte többek között Orbán Viktor (2008. április 11-én, a Magyar Tudományos Akadémia székházában megtartott beszédében) és Duray Miklós (a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság 2011. októberében megtartott nemzetközi konferenciáján.)
Végül Kamarás a következő szavakkal zárta a beszédét: „Nézzünk bátran a jövőbe a múltból levont konzekvenciákkal és tűzzük cigány zászlónkra a magmaradás jogos igényét, az autonómiát!”

Albertirsa, 2014. augusztus 4.
(Kamarás - Lakatos Katalin, egyetemi hallgató)